A magyar „ÉP SZÍV” kezdeményezés

AZ "ÉP SZÍV" kezdeményezést a magyar lakosság egészségéért felelősséget érző és tenni akaró szervezetek hozták létre. A résztvevők összehangolt tevékenység kialakítását tartják szükségesnek - a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek bevonásával - a koszorúér betegség előfordulásának és az általa okozott halálozás csökkentésére, a betegek gyógyulásának elősegítésére ill. életminőségének javítására. A kezdeményezés tagjai szoros együttműködésre szóló megállapodásukat a mellékelt 1998. júliusi nyilatkozat aláírásával rögzítették. Ennek értelmében adatot és információt gyűjtenek és értékelnek, majd javaslatokat dolgoznak ki az Egészségügyi Minisztérium számára annak érdekében, hogy létrejöjjön egy NEMZETI EGÉSZSÉGÜGYI CÉLPROGRAM. Szívesen látják csatlakozó tagként az ÉP SZÍV kezdeményezéshez az egészségügyben, oktatásban, állami és üzleti szférában érdekelt szervezeteket, a tudományos és orvosi közösséget, , a médiát, oktatás- és társadalomtudományi szakértőket és egyesületeiket, az önkormányzati egészségügyi szervezeteket stb.

Alapvető célul tűzik ki, hogy 2010-re 20%-kal csökkentsék éves szinten a 65 évesnél fiatalabb lakosság koszorúér betegség okozta halálozási arányát.

A cél elérése érdekében specifikus alprogramok (alprojektek) kerültek megállapításra:

Az "ÉP SZÍV" kezdeményezés létrejöttét, a fenti nyilatkozat aláírását követően egy operatív bizottságot alakult meg az Országos Kardiológiai Intézet vezetésével. A fenti alprogramok szerint létrejött hat munkacsoport melyek a megjelölt rizikófaktorokkal ill. illetve az adatgyűjtés-feldolgozással foglalkoznak, felelősséget vállalva a témák mind orvosi, mind gazdasági szintű előkészítésére, a feladatok meghatározására, költségtervezet felvázolására és akcióterv kidolgozására. A program résztvevőinek célkitűzése, hogy az alprojektek akciótervének véglegesítése 1999 első félévében megtörténjen, annak érdekében, hogy azokat Egészségügyi Minisztérium számára bemutatva, megállapodás jöjjön létre a kezdeményezés folytatására/fenntartására és a finanszírozásra vonatkozóan.

Az alprojektek kockázati tényezők szerinti részletes leírása a következők:

1. Heveny koszorúér-betegség ellátása
Az akut koronária szindróma minoségi ellátásában szignifikáns területi különbségek vannak Magyarországon. A fekvőbeteg-intézményekben a halálozási mutatók nagy eltérést mutatnak. A halálozás a megyei kórházakban a legalacsonyabb (16.6%), míg a városi/fővárosi kórházakban ennél az értéknél 40-50%-kal magasabb. Egyes kis esetszámot kezelő intézményben a halálozás extrém magas. Az országos átlagos halálozási mutató (22.4%) jóval magasabb az európai átlagnál.

2. Étrend - táplálkozás - koleszterin-szint
A hazai zsírfogyasztásról egyedül az 1985-88 között végzett Első Magyar Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálatból vannak megbízható adatok. Az átlagos napi zsírbevitel a férfiaknál 131, a nőknél 102 g volt. Az összkalória bevitel 41%-a zsírból származott. Az étrendből származó telített zsírbevitel aránya négyszer magasabb volt, mint a telítetlen zsíroké. A vizsgálat nem terjedt ki az átlagos vérkoleszterin-szint vizsgálatára, de a MÓNIKA Program, valamint különböző magyar szerzők legújabb felméréseinek alapján leszögezhető, hogy az átlagos vérkoleszterin-szint 5,7 mmol/l körül van.

3. Magasvérnyomás
A néhány rendelkezésre álló epidemiológiai vizsgálatok szerint a hipertónia prevalenciája a városi és vidéki lakosságot vizsgálva 15-20% körül mozog. A rendelkezésre álló kevés adat ellenére elmondható, hogy ez az adat hasonlóságot mutat a külföldi adatokkal. A hipertónia és szövődményei által okozott halálozás 70,6 és 111,8 között van 100.000 lakosra vetítve. Magyarországi felmérések szerint a hipertóniában szenvedő betegek nem egészen 40%-a részesül rendszeres gyógyszeres kezelésben és mindössze csak 15-20% közé tehető azok aránya, akiknek a vérnyomása az elfogadott értékhatárok között van.

4. Testmozgás
A fizikai aktivitás hiánya egy köztudott rizikó faktor Magyarországon, melyet a rendszeresen sportolók arányára vonatkozó felmérések is bizonyítanak. Egy reprezentatív felmérés szerint - 1994. KSH - Magyarország 15-64 éves lakosságából a férfiak 21,4%-a, a nők 13,6%-a végez rendszeres testedzést. Az arányok az életkor növekedésével drasztikusan romlanak: 30 - 39 éves korban 19,2%, illetve 10%; az 50-59 éves korosztálynál 9,7%, illetve 7,1%. A vizsgálatok kimutatják, hogy a nők döntő többsége az első gyermek megszületése után - még az addig aktívan sportolók is - abbahagyják a rendszeres testmozgást.

5. Dohányzás
A KSH 1994-es felmérése alapján a 15 éven felüli magyar népesség átlag 37%-a dohányos. A nők 26,6%-a, a férfiak 37%-a vallotta magát dohányosnak. Ez a férfiak esetében a korábbi felmérések adataihoz képest változást nem mutat, de ezzel szemben a dohányzók aránya a nők között emelkedik. A dohányzás továbbra is az alacsony iskolai végzettségű, kevesebb bevétellel rendelkező férfiak körében a legelterjedtebb.